A fúvós légzés alapjai

Vegyél egy nagy levegőt...de hogyan?

Az egyik, és talán a legalapvetőbb szempont a játék során felhasználható levegő mennyiségének növelése, hiszen a szép dallamívek megformálásához, vagy egy-egy hosszabb futam eljátszásához, vagy akár a forte (hangos) játékhoz is elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű levegő kezelése. Alaphelyzetben a tüdőnek csak kis részét töltjük meg levegővel, hiszen kis, apró levegővételek elegendőek a napi teendőink során. A mi esetünkben viszont az első pillanattól kezdve törekedni kell az úgynevezett "fúvós légzés" elsajátítására. 

Hová is vesszük a levegőt?

Mielőtt bármit is megállapítanánk, vegyünk egy (szokásos) nagy levegőt és figyeljük meg, hogy a bevett levegő hová is kerül. Alap esetben a tüdő középső-felső részébe, mely ideális a szükséges oxigén felvételére és a mindennapi tevékenységeink elvégzéséhez. Ellenben a hagyományosan bevett levegő egy fúvós hangszer megszólaltatásához semmilyen tekintetben nem elegendő, ezért itt az ideje, hogy megismerkedjünk a fúvós légzés alapjaival.

Mi az a fúvós légzés?

A következő fontos megfigyelés, hogy milyen az ha a megszokottól ellentétben a tüdőnk alsó részébe is veszünk levegőt. (A tanítás során erre a legegyszerűbb utasítás a növendék felé, hogy "vegyél levegőt a hasadba is" bár talán helyesebb megfogalmazás, hogy a tüdő alsó részébe is kerüljön levegő). Érdemes az első alkalmak során ezt a folyamatot csípőre tett kézzel végezni, hogy érezhessük miként áramlik a levegő, illetve elérkezett az idő, hogy a fúvós légzés egy újabb nagyon fontos "szereplőjével" is megismerkedjünk, a rekeszizommal. A fúvós légzés egy komplex folyamat mely - egyszerűen fogalmazva - áll egy intenzív levegővételből és egy szintén intenzív kifújásból, mely a rekeszizom bekapcsolásával, megtámasztásával történik. A levegő kezelése a fúvós játék minden pillanatát végigkíséri, egy folyamatosan változó és az adott feladathoz, előadási darabhoz rugalmasan alkalmazkodó tevékenységről beszélünk, melyet állandóan gyakorolnunk kell. 

Belégzés:

A belégzésnél két fontos dolog történik, egyrészt a rekeszizom összehúzódik, eközben a mellkas kitágul. Ezt a két mozzanatot érdemes külön is kipróbálni. Tehát először úgy vegyünk levegőt, hogy süllyesszük le a rekeszizmot ("nyomd ki a hasad"), de a mellkas maradjon mozdulatlanul, majd második lépésként amennyire csak lehetséges töltsük meg a mellkast is levegővel. Így jól feltérképezhető a folyamat, mely lejátszódik a belégzés közben. Ha ez a két fázis külön már jól működik, akkor érdemes összekapcsolni a kettőt, hogy minél gördülékenyebben menjen majd játék közben is.

Kilégzés:

A folyamatos és szabályozható kilégzést a hastáji, derék körüli rekeszizom állandó tartásával "összehúzásával" lehet elérni. A játék folyamán a megszólaláshoz szükséges levegőmennyiség szabályozása, a változó légoszlop használata a modern rézfúvós játék alapjának tekinthető. Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy e technika mélyreható ismerete és profi alkalmazása a legfontosabb a rézfúvós hangszerek megszólaltatásához.

A deréktáji izmok aktív összehúzásával, felfelé irányuló energiát adunk a levegőnek, illetve ezzel párhuzamosan a mellkas felső részének izmai is összehúzódnak, ezáltal a bordák által alkotott üreg is kisebb átmérőjű lesz, mely elősegíti a levegő intenzív kiáramlását. A rekeszizom aktív használata elengedhetetlen a rézfúvós játék során, még akkor is ha időnként nagyon enyhe használata is elegendő a hangszer megszólaltatásához. 

Teljes lélegzet = maximális befogadóképesség

Vegyünk levegőt szájon át, először lépcsőzetesen:

  1. a tüdőnk alsó részébe, a hasunkba,
  2. majd a tüdőnk középső részébe,
  3. végül a felső részekbe is.

Nagyon fontos, hogy lazán tegyük mindezt és a váll nem emelkedhet fel.

Kérdés:  - A levegő összenyomható? - Tudsz még venni?...még nagyobbat?...még nagyobbat?

IGEN...IGEN és IGEN!!!